Pozitív Buddhizmus

Pozitív Buddhizmus

A Buddha eredeti tanításai a Buddhatermészetről, Önvalóról (svabhava), Igazi Énről(satyatman), Ürességről (sunya), és Nem-ürességről (asunya) és a Létről (bhava) és Nem-létről (abhava), valamint Samsaráról és Nirvánáról. (Eredeti idézetek az öt Nikayából, az Atthakhatákból, valamint Mahayana Sutrákból.)

1.) A lélekből (attan) Brahma lesz. (MN 1-341)

2.) A lélek (attan) a kocsihajtó. (Jataka, 2, 1341)

3.) A lélek (attan) az igazi természet (svabhava). (Mahavagga-Atthakhata, 3, 270)

4.) Az "én" az igazi realitás (ekabhava) üresség nélkül való (asunya).
(Uparipannasapali-Atthakhata, 4, 151)

5.)Megállapodva lenni a lélekben, annyi, mint megállapodva lenni az öntermészetben.
(Jataka-Atthakhata, 6, 380)

6.)A Parinirvana a lélekben való megállapodás. (Theragatha-Attha. 1, 51)

7.) Megállapodni a lélekben, az az öntermészetben (svabhava) való teljes megállapodás.
(Sagathavagga-Attha.1, 105)

8.) Megállapodni a lélekben a Legfelsőbben való megállapodás.
(Therigatha-Attha. 299)

9.) Megállapodni a lélekben a Legfelsőbb Buddhaság elérése.
(Theragatha-Attha. 22, 204)

10.) Megállapodni a lélekben a folyón való átkelés. (Mahavagga-Attha. 2, 692)

11.) A lélek az öntermészet. (Mahavagga-Attha. 3, 270)

12.) A Buddha, a Bhagavan, önmaga inkarnációja. (Patisambhidamagga, 1, 174)

13.) Az énben kell menedéket keresni. (Suttanipata-Attha. 1, 129)

14.) Az egy-lélek eggyéválva nem üresség. (Uparipannasapali-Attha. 4, 151)

15.) A lélek (attan) halhatatlan (amara) és azonos az öntermészettel (svabhava).
(Jataka-Attha. 6, 370)

16.) Legmagasabb shila, legmagasabb samadhi, legmagasabb bölcsesség, legmagasabb
megszabadulás; ez a lélekben, a Legmagasabban való megállapodás.
(Vibhanga-Attha. 329)

17.) Egy időben, Savittiban a Tiszteletreméltó Raddha miután leült, ezt a kérdést intézte
az Áldott Buddha Úrhoz: - Anatta, Anatta, hallottam. Tiszteletreméltó, kérlek mondd meg,
mit jelent az Anatta?
- Csak azt, Radha, hogy az alak nem lélek, az érzések nem lélek, az észrevételek nem
lélek, a ragaszkodás nem lélek, a tudat nem lélek.
Igy látni a dolgokat, ez a születésnek vége. A Brahman élet beteljesedett, amit tenni
kellett megtétetett, és azt érezzük, hogy innen nincs semmi más, mint AZ IGAZI LÉLEK.
Nincs ezen kívül más teendő többé.
(SN, 3, 196.)

18.) A Tathagata a lélek.
(Jataka-Attha. 5,337)

19.) Az én (attan) tökéletesítése a Nemes Nyolcrétű Ösvény.
(Nettippakarana-Attha. 184)

20.) A szenvedés teljes megszüntetése az öntermészet (svabhava) elérése.
(Udana-Attha. 392)

21.) A Tathagata igazi természete az "én"(attano). (Ittivuttaka-Attha. 2,187.)

22.) A Samsara az Samsara, és nem a Halhatatlanság elérése. Tudatában lenni a
halhatatlan Legfelsőbb Énnek, ez a halhatatlan Legfelsőbb Énnek az elérése.
(Therighata-Attha. 289)

23.) Ne gondold bűnös ember, hogy az öt skandha tagadásával elrejtheted bűneidet.
A Belső Én ott van benned,figyel téged, és számontartja cselekedeteidet.
(Anguttara Nikaya)

24.) Bár a Buddha megtisztult az öt skandhától, mégsincs kívül az öt skandhán.
(Vatsiputriya Abhidharma, v.Shariputra Abhidharma)

25.) A Tathagata az "én" (atta) igazi realitása. (Majjimapannasa-Attha. 3, 369)

26.) A ruhát megtisztítják a piszoktól, az aranyról eltávolítják a tisztátalanságot, de attól
nem semmisülnek meg, hanem megmaradnak annak, amik; ugyanigy van ez az "Én"-nel is,
mikor megszabadul a tisztátalanságtól.
(Lankavatara Sutra,Sagatakam, 756)

27. Ahogy az asszonynak a saját matrixa láthatatlan önmaga számára, ugyanúgy az Én-lélek
sem látható azok számára, akiknek nincs bölcsességük.
( Lank. Sagatakam, 760)

28.) Mint az esszenciát a gyógynövényekben, mint a tüzet a lángban, a bölcsesség hiányában
lévő nem veszi észre az Én-lelket a skandhákban. (Lank.Sagatakam, 761)

29.) Ha nincs igazi Én-lélek, akkor nincsenek szintek, nincs önuralom, nincsenek lelki tulajdonságok,
nincs felsőbb beavatás, és nincs felsőbb tudatállapot (samadhi) sem. (Lank. Sagatakam, 763)

30.) Ha egy rombolóval találkozik, ki azt mondja: ha van Én,, akkor mutasd meg nekem!, a bölcs
így felel: Mutasd meg előbb nekem saját érveidet! (Lank. Sagatakam, 764)

31.) Mindazok, akik a "nem-én" teóriájához ragaszkodnak, megsértik a Buddha-Dharmát, elvetik
a lét és nem-lét dualista tanítását. Ezeket ki kell vetni a bhikshuk gyülekezetéből, és többé nem
szabad hozzájuk beszélni. (Lank.Sagatakam, 765.)

32.) Az Én-Lélek Doktrinája ragyogóan fénylik, mint a világ végén fellángoló tűz, eltörli a filozófusok tévedéseit, felégetve az én-nélküliség erdejét. (Lank. Sagatakam, 766)

33.)Van valami minden lényben, ami igazi, valódi, örök, önmeghatározó, és örökké változatlan,
- ez az "Én", bár teljesen különböző attól, amit a filozófusok tanítanak. Ez az "Én" a Tathagata-
garbha, a Buddha-természet mely mindannyiunkban létezik, melynek jellemzői az Állandóság,
Áldás, Igazi Én, és Tisztaság. (Nitya, Sukha, Atman, Subha).
( Maha Parinirvana Nama Mahayana Sutra )

34.) A Tathagata azoknak az otthonában lakik, akik állandóan azt gondolják, hogy a Tathagata
örök, állandó, és örökkévaló. (MPNMS, 8.fej.)

35.) Óh, Bhagavan, van-e az univerzumban "Én"? Igen, vagy nem? - Tanítványom, az "Én" a
Tathagatagarbha. Minden lény tulajdonában van a Buddha-természet. Ez az "Én". Ezt az igazi Én-t elfedezik a szenvedélyek, a lények ezért nem látják igaz természetüket. (MPNMS)

36.) Mikor a nem-ént (anatta) tanítottam, a bolondok úgy gondolták, hogy a tanítás tagadja az ént.
A bölcsek tudják, hogy ez csak figurativ beszéd, épp ezért semmi kételkedés nincs bennük.
(MPNMS)

37.) Az "én" (atman) jelen van tulajdonképpen minden dharmában. (MPNMS)

38.) Ahogy a tehéntej jóízű, ugyanígy jóízű ez a (Nirvana) Sutra. Mindazok akik elhagyják az
ebben a Sutrában kifejtett Tathagatagarbha tanításokat, hasonlatosak a marhákhoz. Vegyük
példának azokat az embereket, akik öngyilkosságot szándékoznak elkövetni: rendkívüli szenvedést
fognak okozni önmaguknak: hasonlóképpen tudnotok kell, hogy azok a hálátlan emberek, akik elvetik a Tathagatagarbha tanítását, és "nem-ént" tanítanak, rendkívüli szenvedést okoznak önmaguknak.
(MPNMS)

39.) Mint ahogy a medicina és a három tudomány legfelsőbb ismeretei (uttaratantra) össze vannak
gyűjtve (samavasaranam gacchanti), hasonlóképpen a különböző titkos (guhya) Dharma-kapuk,
és a szavak szándékolt jelentése (sandha-vacana), ahogy azt a Tathagathak értelmezték, ebben a
Maha Parinirvana (Sutrában) vannak összegyűjtve. Ezért hívják ezt Maha Parinirvana Sutrának.
( MPNMS)

40.) Az "Én" az realitás (tattva),az "Én" nem változó (nitya), az "Én" az erény (guna), az "Én"
örök (sasvata), az "Én" az béke (siva). A Tathagatha azt tanítja, ami igaz. (MPNMS)

41.) A Tathagata nem keletkezik, és nem múlik, nem öregszik, és nem hal meg, elpusztíthatatlan, és megronthatatlan; ez nem egy teremtett lét. Minden teremtett lét állandótlan; a Buddha-természet nem teremtett, ezért örökké való. (MPNMS)

42.) A Tathagata örök, és soha sem változik: ezért igazi realitásnak nevezik. (MPNMS)

43.) Ámbár az érző lények állandótlanok, de Buddha-természetük örök, és változatlan. (MPNMS)

44.) A Tathagata Dharma-teste (Dharmakaya) Örök (Nitya), Áldás (Sukha), Én (Atman),
és Tisztaság (Subha). (MPNMS)

45.) Azt gondolni a szenvedésről, hogy boldogság, az perverzitás, azt gondolni a boldogságról,
hogy szenvedés, az perverzitás, azt gondolni az állandótlanról, hogy az örök (nitya), az perverzitás,
azt gondolni az örökről, hogy az állandótlan, az perverzitás: azt gondolni a nem-énről hogy az az Én,
az perverzitás, azt gondolni az Énről, hogy az nem-én, az perverzitás, azt gondolni a tisztátalanról hogy tiszta, az perverzitás, azt gondolni a tisztáról, hogy az tisztátalan, az perverzitás. (MPNMS)

46.) A Tathagata-dhatu a valódi természete (svabhava/prakrti) a lényeknek. Ezért azt nem lehet
megölni, vagy életét kioltani. Ha meg lehetne ölni, akkor az élet-erőt (jivaka) meg lehetne semmisíteni.
Márpedig az életerő megsemmisítése lehetetlen. Ebben az esetben az életerő megfelel a Tathagatagarbhanak. Ezt a Dhatut nem lehet lerombolni, megölni, vagy megsemmisíteni, úgyszintén nem lehet nagyon világosan látni, mindaddig, míg a Buddhaság el nem éretett. (MPNMS)

47.) Mikor a Buddha szemét az érző lényekre veti, látja, hogy azok bár keresztül vonulnak az újraszületés öt birodalmán, testükben mégis nagy kincset hordoznak, mely örök , és nem változó.
(Tathagatagarbha Sutra, 6. Gatha)

48.) A Dharmakaya, Tathata és a Gotra valóban létező abszolut Svabhava (önvaló), mely a
realitásban létezik. (Ratnagotra-vibhaga, I, 144 )

49.) Akár megjelennek a Buddhák a világban, akár nem, a lények akkor is rendelkeznek a
Buddhaság szubsztanciájával. (Ratnagotra-vibhaga)

50.) Ha a Buddha-természet szubsztanciája nem létezne, a Samsarától való idegenkedés
létre nem jönne, nem lenne vágy a Nirvana iránt, sem erőfeszítés annak elérésére.
(Ratnagotra-vibhaga, 39)

51.) Shariputra, a Dharmakaya sem nem növekszik, sem nem csökken természetében, nem
behatárolható a múltban, ahogy nem behatárolható a jövőben sem, mivel hiányával van a két extrémitásnak. Shariputra, ez nem határolható el a múltban, mivel hiányában van a növekedésnek,
és nem határolható el a jövőben, mivel hiányában van a csökkenésnek. Shariputra, ez a Dharmakaya állandó, mivel természetében kimeríthetetlen, és nem változó.
(Anunatva - Apurnatva Nirdesha)

52.) Manjushri, az emberek azért köpülik a tejet, mivel tudják, hogy vaj van benne. Miért nem köpülik
a vizet? Mert abban nincs szubsztancia. Hasonlóképpen Manjushri, az emberek megtartják az
erkölcsi előírásokat (shila) és elhatározzák magukat a szent életre (brahmacarya), mivel a Tathagatagarbha létezik.
Ezenfelül Manjushri, az emberek akik aranyat akarnak, és belátó elmével rendelkeznek, azokat a
sziklákban keresik. Miért nem keresik a fákban? Sziklákban keresik, ahol az arany-érc (suvarna dhatu)
jelen van. Nem keresik fákban, ahol nincs arany. Hasonlóképpen, Manjushri, az emberek, akik észlelik
a Dhatu (Buddha-dhatu, Buddha-principium) jelenlétét, így gondolkodnak: "Buddhává kell lennem" -
és így betartják az erkölcsi előírásokat, és elhatározzák magukat a szent életre.
Midezenfelül Manjushri, ha nem lenne Dhatu, a szent élet értelmetlen lenne.
Ahogy vaj nem lesz a vízből, köpülhetik bár egymilliárd évig is, épp úgy nem származna semmi jótétemény azokra, kik elhatározták magukat a szent életre, ha nem létezne az Atma-dhatu (Buddha-principium).

(Angulimaliya Sutra)